A mérlegek fejlődése

A múltban az emberek az első mérlegekkel mértek, amelyeket egyenlő szárú mérlegeknek neveztek. Ezek a kétkarú, egyenlő karhosszúságú karok elvén alapulnak. A hosszú karok végeire tálakat függesztettek. Az egyik tálban tartjuk azt a tárgyat, amelynek a súlyát meg akarjuk találni, a másikban pedig súlyokat használunk. A kar közepén lévő fül lehetővé teszi, hogy pontosan leolvassuk, mikor van egyensúlyban mindkét oldal. Ezeket a mérlegeket az ókori Egyiptomban, Babilonban és Kínában használták.

Később a Római Birodalomban már léteztek olyan mérlegek, amelyeknek az egyik karján mérlegek voltak. A súly a karon mozgott. Ez nagy lépés volt, mert egy mérleg nagy mérési tartományt és egy súlyt lehetett használni.

1669-ben Gilles Personne de Roberval professzor (Franciaország) feltalálta a párhuzamos mérlegeket. Ezeket a mérlegeket az első világháború után is használták, de már korábban módosították. Ezeket karos mérlegeknek is nevezték. Két tállal és meglehetősen pontos nyelvvel rendelkeztek.

A fontosabb találmányok közé tartoznak a tizedes- és tízesmérlegek, amelyeket 1820-ban a strasbourgi Quinz mérlegek fejlesztettek ki. Ezeket nehezebb súlyokhoz tervezték, 1:10 arányúak voltak; az egyensúlyozáshoz egy 10-szer kisebb mérleg is elegendő volt.

A 19. század közepén visszatért a római mérlegek elve. Valószínűbb volt, hogy asztali vagy személymérlegnek tervezték őket. Az egyensúlyt egy súly mozgatásával állították be, két fokozata volt (durva és finom).

A 20. század elején kezdték gyártani a dőlés elvén működő sebességmérlegeket. Ezeknek a mérlegeknek az volt az előnye, hogy csak a tálat kellett betölteni, és maga a mérleg a billenőkar megdöntésekor mutatta a súlyt. Ezeket a klasszikus mérlegeket ma is használják.

A karos mérlegek viszonylag bonyolultak, és néha tehetetlenséget mutatnak. Ezért fejlesztették ki a rugós elven alapuló mérlegeket. Ezeket személyi vagy konyhai mérlegeknek is nevezik. Az ablakban lévő skála forog, ami egy összenyomott rugó elvén működik.

Az első elektromechanikus érzékelőre vonatkozó szabadalom 1908-ból származik, az ezen az elven alapuló mérlegeket a második világháború alatt kezdték el fejleszteni az USA-ban. Csak néhány évvel később érték el a karos mérleghez hasonló pontosságot. Manapság a mérőtest érzékelőjeként félvezetőket használnak, és a beállított súlyról szóló információt elektronikusan, kijelzőn jelenítik meg. Az elektronikus mérlegek akár egy mikrogramm pontossággal is képesek mérni.